A szerző a XX. század elején a magyar tragédia első perceiben született. Még nem tudott róla, három éves sem volt és egész családját halálra ítélte Szamuely bandája. A trianoni tragédia, szüleinek, környezetének szenvedése mélyen behatoltak tudatalattijába. Trianon háromszoros nemmé vált benne. Felnőtt ésszel már mint jogtörténész látta, hogy az önrendelkezési jogra alapított trianoni szerződés semmibe vette a magyar önrendelkezési jogot, a városokat, falvakat, tanyákat átvágó, az udvart a háztól, a tiszta szobát a konyhától elválasztó ámokfutó határ, közvetlenül a határ mentén az elcsatolt több mint három millióból egy millió magyart vágott el a megmaradt csonktól. Valótlan a testvériség hangoztatása is. Ez drámai módon testvéri vérfürdők, meggyilkoltak jeltelen sírjai útján vált nyilvánvalóvá. A békét teremtő nagyhatalmak, a megteremtett békét csak gyilkos fegyverekkel tudták fenntartani. Az egymással viaskodó, dulakodó testvérek bocskorai, csizmái alatt a magyarok üldözésében egy nevezőn lévők ellenfelek. Az elrabolt területeken a magyar élet értéktelen.||||A szerző vádat emel a XX. század világtörténelmi szégyenéért. Bár tudja, hogy a vád elbírálói, a bírók a vádlottak, de tudja azt is, hogy az általa is remélt béke csak az igazság leszögezése esetén érhető el.