A Friedrich Klára-Szakács Gábor házaspár többek között a rovásírás tanulmányozásáról ismert, könyveik kiadását alapos kutatómunka előzi meg. Általában két év gyűjtőmunka során összesítik rovásírás-kutatásaik eredményeit és bocsátják könyv formában az olvasó rendelkezésére.A 2007-ben megjelent közel 300 oldalas „Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig” című könyvük fő témaköre a Tászok-tetői megalit műveltség és a viszokoi hegypiramis rovásjeleinek összevetése, történelmi kapcsolatuk feltárása.||||A Tászok-tető a Kárpát-medencében, Erdélyben található. Az 1013 méter magas fennsíkon és környékén több száz írásos kőtömb volt fellelhető, melyek átlagos mérete 180×140 cm. Sajnos ezekből mára csak kettő maradt meg épségben, melyeket a Gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban (Erdély) őriznek.||||A bosnyák piramisoknál 2006-ban járt először Szakács Gábor, s azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában és környékén lévő nagy köveken ősi magyar rovásírásos jeleket talált. E két terület történelmi kapcsolatát mutatja be a szerzőpáros a „Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig” című művében.||||A kötet számos képpel illusztrált, komoly beszélgetéseket és izgalmas, itt-ott rejtélyes tudósításokat tartalmaz. Külön fejezetet szenteltek Bencsik András tanulmányának, amit Krisztus urunk, a Szent Korona és Csíksomlyó összetartozásáról írt.||||Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki, aminek emlékei a történelmi Magyarország területén köveken, templomok falain, csont-, fa-, ezüst-, aranytárgyakon, könyvekben maradtak fenn. Rovásírásos emlékeink bizonyítják népünk Kárpát-medencei eredetét. A történelmi Magyarország területén napjainkban is még legalább százezer ember használja mindennapi életében a rovásírást. Szakács Gábor újságíró, rovásírás kutató 10 éve szervez versenyeket az ifjúság 9-18 éves korosztálya számára, melyen évente átlagosan hétszázan indulnak. Bár tizenöt-húszezer éves jelrendszerről van szó, ma is tökéletesen használható, már csak azért is, mert a magyar nyelv hangjait ezzel lehet legtökéletesebben lejegyezni. „Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig” könyvében a szerzőpáros azt is bemutatja, hogy nyelvünk a X. században hogyan küzdött a „betolakodó” idegen latinbetűkkel szemben, amikor a magyarok áttértek a latin betűs írásmódra. A latinbetűs írásrendszerben nyelvünk 13 hangjára (TY, GY, NY, SZ, ZS, CS, LY, J, K, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel.||||A szerzők által összeállított, s röviden székely-magyarnak nevezett rovásírás ábécé, a Tordos-Vinca műveltség, a gyergyói Tászok-tető, a francia Glozel köveinek és a bosnyák piramisok egyszerű és összetett jeleinek nagyfokú hasonlóságát bizonyító könyv megjelenése nagy feltűnést keltett, a magyar történelem „hatalmas fordulata”, mely megváltoztatta a magyarság későbbi sorsát.