Még a hetvenes években többször megkérdezték tőlem a fiúk a győri Káptalandombi Diákotthonban egy-egy beszélgetés végén, hogy miért nem írok könyvet. Azt látták, hogy sokat fordítok: angolból, oroszból, főleg történelmi munkákat.||Gyakran írtam levelet újságoknak, hetilapoknak, de cikkem mindössze három jelent meg a rendszerváltozásig. Ekkor 52 éves voltam. Nagy cikkeket mindig szerettem volna írni, de a könyvírás ötlete soha nem merült fel bennem.||Mostani könyvem előző változatát sem magam hoztam létre, az ős Tájolót egyik barátom szerkesztette meg (válogatta és szerkesztette), feleségem, Komoróczy Emőke közreműködésével. Barátom pedig az a szenvedélyes tanulás-módszertanos ember volt, akit éppen Hoffmann Rózsa búcsúztatott a Kerepesiben szépszámú közönség, illetve gyülekezet előtt 2006 júliusában: Oroszlány Péter. Feleségemnek pedig abban van elévülhetetlen érdeme, hogy a megszerkesztett kötet 2007. október 15-én bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába, hála Bárdosi Mária buzgó igyekezetének és szorgalma menedzselésének.||Könyvem sorsával négy és fél évig mit sem törődtem. Ekkor ötlött fel bennem, hogy kibővítem és átszerkesztem a meglévő kötetet. Az a könyv, amelyet most kezében tart az Olvasó, ennek a bővítésnek és átszerkesztésnek az eredménye.' (a Szerző)