„A jövő változásban van” - mondták a keleti bölcsek. „A jövő a változásban van” - igazította saját temperamentumához e szentenciát a nyugati gondolkodás. Az 1987-es Lakiteleki Találkozó - ma már vitán felül áll - korszakhatárt jelentett a magyar történelemben, és így az idő és különösen a jövő dimenziójával igen szoros kapcsolatban áll.Úgy gondolom, hogy e találkozó elemzésekor érdemes mindkét bölcsességet, a nyugatit is és a keletit is megszívlelni. A Lakiteleki Találkozót az a meggyőződés hívta életre, hogy Magyarország jövője a változásban van. De azt akkor még nagy vonalakban sem lehetett tudni, hogy a változás milyen irányt vesz majd, a jövő (ami a történelmi idők természete szerint igen felfokozott változásban volt éppen) az irányultságok számos variációja közül melyiket fogadja majd be. És ez a „nem tudás” - ami egyben bizonyos nyitottságot, de a kockázatvállalást is maga után vonta - jellegében határozta meg a találkozót. Lakitelek jelentősége nemcsak az, hogy nyilvánvalóvá tette „a helyzet komolyságát”, de meg is nyitotta a jövő elől korábban elzárt ezerféle lehetőség előtt a zsilipet. (Szekér Nóra)