Szakolczay Lajos új kötete, a korábbi sokszínűséghez hasonlóan, az irodalmi tanulmányok, esszék és kritikák mellett színházi tárgyú írásokat is tartalmaz. A könyvet bevezető Toll című ciklusban a jövőt éltető értékes hagyomány – Szárszó élő öröksége, a magyar irodalom többszörösen megalapozott jövőképe, a mai magyar színház szerepe, az önállóságra törekvő határon túli magyar irodalom megannyi próbája – idéztetik meg. Nemegyszer vitahangsúllyal, ám a különböző nézetek méltóságára mindig ügyelve. A Kronosz képzelmei a magyar irodalom és művelődés távolabbi és közelebbi múltjában kalandoz, a Gong színházkritikákat fog egybe. A kötet fókuszában az Olvasó-próba című fejezet áll: a Kortársban 1995–1996-ban megjelent csaknem hatvan kritika akarva-akaratlanul az egyetemes magyar irodalom sok ágának összetartozását idézi, hiszen a magyarországi alkotók könyvei mellett terítékre kerülnek az erdélyi, a délvidéki, a felvidéki és a nyugati magyar irodalom jeleseinek művei is. A Búcsú és siratás című ciklusban a szerző szívéhez közel álló halottak – többüket (némelykor a Magyar Írószövetség nevében) ő búcsúztatta – az életművükhöz méltó nekrológot kaptak.