Kiadvány köszönti a 82 éves Molnár V. Józsefet||||Levelek az élőfáról 2012. Évkönyv Molnár V. József 82. születésnapjára címmel az élő, szerves műveltség kiemelkedő tanítója előtt tisztelgő új kötet jelent meg. A szerkesztővel, Németh Zsolttal beszélget Dobai Ibolya.||||D. I: Miért kapta a kiadvány a Levelek az élőfáról 2012 címet?||N. Zs: Molnár V. József a haza szakralitásának visszaállításán munkálkodik. Arra törekszik, hogy a nemzet újraéledjen, „imája az Istent újra megtalálja”, mindennapi tevékenysége pedig természetes és eleink hagyományainak megfelelő legyen. A nemzet élőfájának nedvkeringése az ő és szellemi társai erőfeszítései nyomán felélénkült, friss gallyakat és leveleket hozott. A gallyak a tanítványok, a levelek pedig az ő önálló kutatásaik eredményei – innen a kötet címe. ||D. I: Milyen írások találhatók a kötetben?||N. Zs: Egyrészt olyan tématerületeket érintő tanulmányok, amelyekkel Molnár V. József maga is foglalkozott, másrészt visszaemlékezések 1956-ról, ami az ünnepelt életének meghatározó eseménye volt. Az egyik visszaemlékező maga Molnár V. József, akit Jelenczki István kérdez, a másik pedig akkori egyetemi évfolyamtársa, Aradi Éva. A tanulmányok egyikét Takács György írta a csángók angyalokhoz kötődő hitvilágáról és annak szellemi „aurájáról”. Jobbágyi Zsolt ebben a kötetben debütál szerzőként a Képes Krónika Béla nevű királyainkat ábrázoló miniatúráiról szóló munkájával, jómagam pedig a Szent Koronáról leolvasható őskép-írást választottam témául.||D. I: A kiadvány alcímében az évkönyv szó szerepel. Csak nem egy sorozat első darabja jelent most meg?||N. Zs: De, reményeim szerint igen. Az évkönyvek időről időre megmutatnák a fa néhány friss levelét – jellegükből adódóan elsősorban hatalmas kincsünk: ősi szellemi örökségünk megértésének egy-egy újabb szeletét. A kiadványok így „állapotjelentések” lennének a nemzet élőfájának növekvő erejéről. Ahogy gyarapszanak Molnár V. József tanítványai számban és tudatosságban, úgy válik egyre lombosabbá a fa. Az ágakká vastagodó gallyak és a sokasodó, egészséges levelek az egyre hosszabb és erősebb gyökerekről is tanúságot tesznek. A fa még akkor is friss leveleket fog hozni, ha ő testben már nem lesz közöttünk. Az évkönyvek szellemisége megőrzésének és továbbvitelének fontos eszközei maradhatnak.||Tanításait csak mi, tanítványai tarthatjuk fenn élőnek és szervesnek, szellemi közösségként. Szándékaim szerint az évkönyvek segítségére lesznek az egész Kárpát-medencére kiterjedő tanítványi körének abban, hogy élete szentségét ki-ki minél eredményesebben kiteljesíthesse.||D. I: Mi szükséges ahhoz, hogy ez a szép vállalkozás megvalósulhasson?||N. Zs: Egyrészt az, hogy legyenek szerzői a következő köteteknek is. Az idei évkönyv szerzőit én kértem föl, de örömmel venném, ha a következőhöz már jelentkezők akadnának, akik szívesen köszöntenék Jóska bácsit ilyen módon. A másik pedig, hogy legyen hozzá kiadó. Az idei évkönyv megjelentetésére a Püski Kiadó vállalkozott – köszönet érte! A nemzeti könyvkiadás és -forgalmazás nehéz helyzetben van, mert sokszorosan megsarcolt honfitársainknak egyre kevésbé telik olyan „luxusra”, hogy a magyar szellemiséget, az élő, szerves műveltséget színvonalasan képviselő könyveket vásároljanak. Pedig az egyéni és a közösségi válságból kivezető út a saját, valódi gyökereinkhez való visszataláláson keresztül vezet! Hatalmas örökségünk megismerése kellene, hogy szellemi táplálékunk legyen, ami nem hanyagolható el a testi táplálkozás mellett, különben a hatalom és az áltanítók butító törekvéseivel szemben védtelenek maradunk. Molnár V. József fáradozásai is arra irányulnak, hogy ki-ki szert tegyen a megfelelő tudásra és azt alkalmazza mindennapi életében. Akik ezt megtették, azok élete nagyot változott kedvező irányba.||D. I: A Levelek az élőfáról 2012-t maroknyi ember hozta létre. Miért csak ennyien köszöntik ilyeténképpen Molnár V. Józsefet?||N. Zs: Amit az előbb mondtam, azt hiszem megválaszolja a kérdés anyagi vetületét. Könyveket azért adnak ki, hogy „célba jussanak”, megvegyék őket, nem pedig, hogy a kiadó vagy a boltok raktáraiban porosodjanak. Egy a Nyolcvan év Isten tenyerén-hez hasonló, majd' 900 oldalas „drága” kötet sorsa a mai viszonyok között sajnos az lenne. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom a szellemi szintű választ a kérdésre, ami pedig az, hogy az évkönyv szerzői nem csupán saját jogon köszöntik az ünnepeltet, hanem valamennyi tanítványa és tisztelője nevében is. Mi csak közvetítjük neki ennek a körnek a szeretetét, megbecsülését és háláját.||D. I: Megköszönve az interjút, hadd csatlakozzam magam is a gratulálók sorához: Isten éltessen, kedves Jóska bácsi! Adjon Neked a Jóisten minél tovább erőt és egészséget ahhoz, hogy velünk légy és taníthass bennünket!