A régi írók – de csak a legnagyobbak – könyveikben élnek. Vannak tiszavirág-életű írások, amiket elolvasunk, s elfelejtünk. Ellen G. White könyvei nem ilyenek. Inkább olyanok, mint – a zsoltáros képét kölcsönvéve – „a folyóvíz mellé ültetett fa”, amely mindig megújul. Dr. Szigeti Jenő író, egyetemi tanár, kortárs lel­ki­pásztor azért ajánlja ezt a könyvet, mert elsõ fordítója, Szalay József, múlt századi jeles nagybecskereki refor­mátus lelkipásztor nem tévedett, mikor ezt írta róla: „Ez az élet­kereszténység hittana.” Ezt igazolták az olvasók is, hiszen a világ egyik legnépszerûbb vallásos könyve lett, amelybõl felekezeti különb­ség nélkül merítettek erõt azok, akik nem csupán beszélni szerettek volna Jézusról, Istenrõl, kereszténységrõl, hanem el is akartak indulni azon az úton, amely egyszerre vezet Istenhez és az emberhez. Ellen G. White a hit titkát nem a vallás nagy élmé­nyei­nek hegycsúcsain keresi, hanem a mindennapok tenni­valói között találja meg.