John Biggins, az Essexben élô angol író 1987-ben fotókat talált a Császári és Királyi Osztrák–Magyar Haditengerészetrôl. Ez adta az ihletet, hogy megírja négy kötetbôl álló Otto Prohaska kultuszregény sorozatát. A sorozat elsô darabja friss, élettôl duzzadó, ezerszínû képet fest a végnapjait élô Duális Monarchiáról: a saját tehetetlenségétôl gúzsba kötött államgépezetrôl, az ország és a hadsereg gôgös, ostoba vezetôirôl, a nevetségesen jelentéktelen ügyeken is vérre menôen torzsalkodó nemzetiségekrôl, a kisstílû mindennapi életrôl. Mindez az elsô világháború széles vászna elôtt zajlik, és az író olyan ügyesen szövi a mesét, hogy soha nem tudhatjuk: hol végzôdik a történelem, és hol kezdôdik a regény. Otto Prohaska cseh származású tengerész a szárazföld belsejébôl, Morvaországból. Történetünk idején a cs. és kir. Osztrák-Magyar Haditengerészet sorhajóhadnagya, tengeralattjáró parancsnoka, a legmagasabb katonai kitüntetés birtokosa. A dalmát partokat védi az Adrián a franciák és olaszok ellen számtalan nemzetiségbôl verbuválódott lelkes legénységével, lélekvesztônek is alig nevezhetô kis torpedónaszádjaival. Szemünk elôtt folynak a világháború eseményei, részt veszünk tengeralattjáró csatákban, harci sikerekben és kudarcokban, és tanúi vagyunk a tengerészek mindennapjainak. A könyvnek számtalan magyar vonatkozása is van. Ezekkel elsôsorban báró Mészáros Béla fregatthadnagy, Prohaska parancsnok másodtisztje személyén keresztül ismerkedhetünk meg. Az író meggyôzô történelem- és helyismerete, csupasz realizmusa, helyenként maróan gúnyos, helyenként kedvesen elnézô, Rejtô Jenô-s humora élvezetes olvasmánnyá teszik a regényt.