Jerney könyve a magyar õstörténet kutatás klasszikusa. Jerney úttörõ munkát végzet a csángó magyarok településtörténetének feltérképezésében, illetve a korábbi õshazák, Levédia és a Kaukázus leírásában.

A Magyar szókincstár az anyanyelvoktatás, a szókincsfejlesztés hasznos segédeszköze. Az anyanyelv szabatos, színes, helyes használatához nyújt segítséget, amely gazdag tára a rokon értelmű szavaknak, más néven szinonimáknak, és feltünteti a szavaknál nagyobb lexikai egységeket (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat) is. A magyar szótárirodalomban elsőként közli a szavak ellentétét, antonimáját. A szótár 25 500 vastag betűs címszót tartalmaz. A szócikkekben található szavak száma 80 600. Szerzői 14 400 szónak, szinonimasornak adták meg az ellentétét. Több mint 3800 közmondás, szólás található benne 760 címszó alá besorolva. A mai köznyelv szavain kívül szép számmal szerepelnek benne régies, nyelvjárási és idegen hangzású szavak, de nem maradtak ki a diáknyelv lexikai elemei és a szleng jellegű kifejezések sem. Háromszor több szót tartalmaz minden korábbi szinonimaszótárnál. Tudományos igényű kínálati szótár, amelyben használója megtalálja és kiválaszthatja egy-egy címszó tágan értelmezett szinonimái közül a legmegfelelőbbet. A többéves gyűjtőmunka során nyelvészek, egyetemi és főiskolai tanárok 28 korábban megjelent szótárt dolgoztak fel. Az összegyűjtött gazdag nyersanyag elrendezése a nyelvészet és azon belül is a lexikológia és a jelentéstan legújabb eredményeinek figyelembe vételével, korszerű eszközök (számítógép, célprogramok) alkalmazásával történt. Szótárunk a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, haszonnal lapozhatják a hivatásos tollforgatók (az újságírók, a fordítók, a szerkesztők) is.

A nemes családok leszármazását taglaló újabb kötet, amely két megye nemes családjait tartalmazza egy kötetben. A kötetet számos színes címer, kastély, kúria fotója gazdagítja, valamint névjegyzék teszi könnyen áttekinthetővé.

A hálózati lét sokfélesége és a megismerés korlátai.

*

Matzner Ilona, vagyis Márai Lola, akit Márai Sándor saját naplóiban csak L. betűvel jelölt, hatvankét éven át volt a híresen nehéz természetű író hűséges társa. Lola több mint harminc éven át írt naplóinak szerkesztett változata izgalmas háttérdokumentum, ennélfogva irodalmi szenzáció, egy nagy író hagyatékának felbecsülhetetlen alkotóeleme, ami most kerül először az olvasók elé. Márai Lola naplójához maga Márai Sándor adja meg a kulcsot saját 1986-os naplójában. Felesége halála után megszállottan kezdi olvasni jegyzetfüzeteit: "Mindenre figyelt, mindent felírt, az álmokat, a látogatókat, a napi tennivalókat, nappalt és éjszakát, csodálatos érzékiességgel." Az apró részletek újraélése a "visszapergetett" idő valóságába viszi, de hosszú kapcsolatuk valódi mélysége is ebből az írásból világosodik meg előtte. Rádöbben, hogy míg ő másoknak írta a naplót, felesége neki. Vagyis ami Márai életrajzából naplójának tudatos stilizálása során elveszett, azt Márai Lola kendőzetlen őszinteséggel napról napra vezetett jegyzetei megőrizték: házaséletük hullámzásait, emberi kapcsolataikat, fiuk felnevelését, költözéseiket, az írói munka és emigráns létük bonyolult érzelmi hátterét. A napló attól a pillanattól rögzíti az eseményeket, amikor végleg elhagyták Magyarországot. Nápoly, New York, majd Salerno nyüzsgő hétköznapjainak megörökítésén végigvonul az idegenség érzése, hosszú vándorlásuk során igazi otthonukat egymásban találták meg. A 296 füzetnyi feljegyzést Márai saját kezűleg csomagolta az irodalmi hagyatékát őrző hajóládákba. Gazdag jegyzetanyaggal kísért válogatásunk Márai Lola teljes naplójának mintegy felét tartalmazza.

A magyar nemzet történetét akarom elmondani a abban a korban, amelyben az Árpádházi királyok uralkodtak.

*

A rák gyógyítása gyakorlati útmutatókkal, természetgyógyászat eszközeivel, keresztény erkölcs prizmáján keresztül.

A nemes családok leszármazását taglaló legújabb kötet, amely két megye nemes családjait tartalmazza egy kötetben. A kötetet számos színes címer, kastély, kúria fotója gazdagítja, valamint névjegyzék teszi könnyen áttekinthetővé.

x

Az amerikai emigráció "legmagyarabb" írójának, az Erdélyi Szépmíves Céh egykori neves alkotójának egyik legismertebb és több nyelvre lefordított regénye. A funtineli boszorkány reális elemekkel vegyített romantikus, meseszerű története - az író jelentősebb írásaihoz hasonlóan - a szűkebb szülőhazába, Erdélybe kalauzolja vissza az olvasóközönséget. A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát.

*

VARÁZSOLJA KONYHÁJÁBA MEXIKÓ AUTENTIKUS ÍZEIT!Mely Martínez számára a mexikói konyha mindig is a családról, a közösségről és a hagyományokról szólt. Mely Tampicóban született és nőtt fel, és már egészen fiatalon sürgött-forgott a konyhában, a nyarakat pedig nagymamája Veracruz államban található farmján töltötte, ahol segített kukoricát őrölni a masa készítéséhez. Mexico in my Kitchen című népszerű blogját azért indította el, hogy megossza olvasóival az otthonról hozott recepteket és emlékeket, mára pedig az autentikus mexikói ételeket keresők első számú forrásává vált.A több mint 80 receptet tartalmazó Mexikó a konyhámban a mexikói háztartásokban mindennap fogyasztott hagyományos ételeket gyűjti össze, beleértve Tamaulipas, Nuevo León, Veracruz, Puebla, México és Yucatán államok jellegzetességeit is. Most már Ön is elkészítheti ezeket az ételeket és italokat, beleértve az enchiladát, a carnitast, a chiles rellenost, a pozolét, a tamalt, a salsát, a bunuelót, az aguas frescast és még sok mást.A könnyen követhető leírásokkal, lenyűgöző fotókkal és mexikói történetekkel kiegészített kötetben a saját otthonában is élvezheti a mexikói konyha varázslatos ízeit.

Mit jelent magyarnak lenni? Kérdés, amelyet talán sohasem teszünk fel. Kérdés, amely lappangóan mindenkiben ott van, kiben feszítő érzésként, pendülésre - rezdülésre várva, kiben éltető búvópatakként a mélyben rejtezve, kiben feltörve, mint a váratlan vulkán, kiben folytonos csillogással fényesülőn mosolyban, könnycseppekben, szóban, imában.

A Rózsák Királynőjének mágikus kertje: A magyar ősvallás a származás- és nemzettudat (ki)útja Boldogasszonytól Máriáig

Szluha Márton nemes családok sorozatának e kötetének első vázlatát és mintegy másfél tucat családfáját még Szluha Márton kezdte el összeállítani, az ő kéziratos örökségét gondozta az elhivatott szerzőpáros, Késmárky István és Simon István. A Kiadó előszava: A Heraldika Kiadó legnagyobb ívű vállalkozása családtörténeti, genealógiai művek kiadása. Sajnos, évtizedekig mostohán kezelt műfaja volt a történetírás, történetkutatás ezen ága. Örvendetes azonban, hogy az 1945 előtti időszakban dolgozó családtörténészek nyomdokain járva, újraéledt a genealógia művelése. Több kisebb műhely is kötelességének tartja, hogy a múltbeli mulasztásokat pótolja, a családtörténeti tudásunkat – amennyire lehet – napjainkig kutassa, és az eredményeket közkincsé tegye. Ezt egészíti ki főleg a rendszerváltozás óta nagyszámú, magánkezdeményezéssel létrejött kiadvány is. Az elmúlt három évtizedben talán a legjelentősebb munkát a Heraldika Kiadó köré tömörült kis létszámú, de annál lelkesebb csapat végezte és végzi napjainkban is. Munkájuk révén egy-egy vármegye nemesi családjainak története, családfái válnak ismertté. A huszadik század zivataros évtizedei sok család sorsát megpecsételték az elcsatolt területeken és a maradék Magyarországon egyaránt. Kiket az utódállamok magyarságot elnyomó türelmetlensége, kiket a kommunista rendszer osztályellenséget kiáltó politikája tört meg. Sok család ilyen okokból szétszóródott a nagyvilágban. Vannak hatalmas területei a történelmi Magyarországnak, ahonnan szinte teljesen eltűntek a magyar nemesi családok. Ez hangsúlyosan érvényes a Felvidék északi (nagyobbik) részére, de a történelmi Magyarország más területein sem sokkal jobb a helyzet. Ezeken a területeken kastélyok, városi paloták, templomok, családi sírboltok hirdetik a magyar nemesi családok egykori jelenlétét. Ritka üdítő kivétel, mikor egy-egy család ősei birtokát visszaszerezve igyekszik azt új élettel megtölteni, romjaiból, hamvaiból feltámasztani. Az ilyen családtörténeti kötetek tartalma szép példája annak, hogy a magyar nemesi családok mennyire jelentenek köteléket az ország különböző területei között. Házasodások, hivatalvállalások birtokszerzések révén egy-egy nagyobb család tagjai az ország legtávolabbi részeibe is eljutnak, és vernek gyökeret. A Heraldika Kiadó e hagyományát van szerencsénk folytatni most a Pozsony vármegye nemesi családjait bemutató vaskos kötettel, melyet néhai Szluha Márton jeles genealógus hagyatékát felhasználva Késmárky István és Simon István genealógus illetve történész állítottak össze. Pozsony vármegye hangsúlyosan fontos, hiszen évszázadokig a vármegye székhelye, Pozsony az ország fővárosa volt, koronázó város, színes társadalmi összetétellel. A város és a vármegye gazdag magyar történelmi múlttal rendelkezik, és szerény magyar jelennel. Pozsony neve a magyar emberek számára sejtelmesen ismerősen cseng. Járva a vármegyét, a várost, a kövek magyar történelemről beszélnek, noha a szembe jövő emberek jó része nem ismerős számunkra. A dévényi Millenniumi Emlékmű, a pozsonyi vár, a koronázó templom, a Fadrusz János alkotta lerombolt Mária Terézia szobor, a nagyszombati egyetem, rengeteg műemlék, templomok, kastélyok, patinás iskolák. Nekünk, magyaroknak egyebet jelent, mint a város és a vármegye jelenlegi urainak. A Pozsony vármegye nemesi családjainak történetét bemutató kötet ugyanakkor kötelék a múlt és a jelen között. Bár szétszórattattak ezen családok, kiknek tagjai az évszázadok során jelentős mértékben hozzájárultak a megye közéletének, kultúrájának, egyházi életének formálásához, fejlesz¬téséhez, jelenleg is sokan büszkék származásukra, őrzik családi hagyományaikat, emlékeiket. És vannak többen, akik ma is őseik földjén élnek. Hittel viszik tovább a hagyományt, bizakodnak, szerényen építkeznek. Genealógiai köteteinket forgatva sokszor az elmúlás érzése keríti hatalmába az embert, a lezárult, végeszakadt történelem érzete. Viszont ha ismerjük, megismerjük történelmünket, láthatjuk, hogy számtalanszor legyőztek bennünket, tartósan mások próbálták irányítani sorunkat, legtöbbször nem kedvező irányba, és mégis mindig volt tovább, újra tudtunk kezdeni, fel tudtunk állni nehéz helyzetünkből. Miért lenne ez most másként? Köszönöm néhai Szluha Márton genealógusnak, hogy több évtizedes munkájának fel nem dolgozott anyagrészét továbbörökítette, és munkatársainak, Késmárky Istvánnak és Simon Istvánnak, akik mun¬ká¬ja révén újabb és újabb vármegyéket, tájegységeket bemutató kötetek jöhetnek létre.

Baráthosi Balogh Benedek (1870-1945) könyveit olvasva megállapíthatjuk, hogy szép lelkülete van. A tiszta, naiv érdeklődés vezeti. Baráthosi hagyatéka igaz, szerethető és tiszta. Missziója lényege, melyre kisgyerekkora óta tudatosan készült, hogy végiglátogassa az összes turáni rokonnépünket, éljenek azok a mai Koreában, Japánban, Szibériában, Indiában, a Himalája hegyei közt vagy az Urál valamelyik oldalánál, a Kaukázusban vagy épp Skandináviában.Van benne némi szépirodalmi véna is, így az útleírásai sok helyen igen élvezetesek, már-már filmszerűek. Pontos emlékezetét az ötezer oldalra rúgó kéziratfüzete örökítette meg. Ezen túl kiváló érzéke van a részletek meglátására, így a néprajzi ismertetések egészen gazdag tárházát kapjuk leírásaiban. Szinte a legapróbb részletekig el tud mesélni egy hagyományt, vissza több száz évre is, vagyis valódi, mélyreható gyűjtőmunkát is végzett, ha nem a terepen, akkor a könyvtárban. Nemzetközi kapcsolatai révén sosem publikált tanulmányokból dolgozhatott.A tucatnyi megpróbáltatás és életveszélyes helyzet ellenére rengetegszer kedvezett neki a szerencse. Kiváló, tehetős, sőt egészen magasrangú segítők állnak mellé, bár ezek csak pillanatokra mutatkoznak meg útja során. Baráthosi szelleme állandóan úton van. Ha Budapesten van, otthonában, ő akkor is utazik. A szelleme érezhetően mindig a terepen van és a valahova elszakadt egyik vagy másik rokontörzsünknél jár.Műveit olvasva feltűnik, hogy olyan mélyen és őszintén szereti az egykor egységes Turáni népek fiait és lányait, hogy már csak emiatt is szívet melengető a könyv lapjain át vele utazni.Baráthosi nem finnyás, bemutatja a sötétet, a gonoszt, a rosszat is és könyörtelenül, nem sokat cifrázva kimondja az igazságot. Úgy történelemben, mind politikában is. Talán ez az egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy leírásában akármilyen témában is halad, valahogyan mindig az igazságra érez rá és ki is meri azt mondani. A magyarság szempontjából jelentős tény, hogy az egykor egységes - 3-5 ezer évvel ezelőtti - történelmi világképet érti, érzi és látja is. Olyan módon, ahogy a 19-20. században csak nagyon kevesen, sőt alig valaki.Óriási teret és időt fog át Baráthosi szelleme, ennek egyértelmű példája a 18 kötetre rúgó munkássága. Ezek között azonban van egy, a 17. kötet, amelyik fajsúlyában és témájában is eltér a többitől. Ebben a mai Kárpát hazában élő magyarság módszeres, ötszáz év óta tartó tudatos nép- és kultúrapusztítást ismerteti, amely a szörnyűsége ellenére is a magyarság egyik alapműve lett.A szerző 24 kötetre tervezett sorozatából csak 18 készült el, melyet most teljes egészében megismerhet a magyar közönség.

Hollósok a magyarság üdvtörténetében. Bepillantás a Pilis misztikus szféráiba. Útravaló a Vízöntő-ember Istentudás felé vezető útján.

Ez a különleges könyv egyetlen vaskos és gyönyörű kötetben adja át az olvasóknak Beatrix Potter huszonhárom meséjét és versét, melyek mind Nyúl Péter világában játszódnak. Ez az első magyarul is megjelenő teljes kiadás, amely tartalmazza az összes eredeti, színes és fekete-fehér illusztrációt, illetve a szerző minden meséjét, versét Szabó T. Anna és Dragomán György fordításában. A történeteknek gyakran ismerjük valóságos tájait, állatait és emberekhez kapcsolódó hátterét, ezeket az érdekességeket a mesék előtti rövid bevezető szövegekben gyűjtöttük össze. A könyv tartalmaz még négy olyan mesét is, amelyek nem jelentek meg a szerző életében, de megmutatják elbeszélői és rajzolói tehetségét. Beatrix Potter világa most is éppen olyan lenyűgöző, mint annak idején, amikor - több mint száz évvel ezelőtt - először vehették a kezükbe a gyerekek a könyveit.

*

Termék tartalma: Verrasztó Gáborról cseppet sem túlzás kijelenteni: ő volt a budai krónikus, a II. kerület krónikása. Persze, mondhatná erre bárki, mint jó tollú történetmesélő, csupán tette a dolgát: ismerte itt minden utca, utcakő, ház történetét, aztán meg mindezt leírta. Ő azonban ennél sokkal többet tudott. Értette és érezte Buda lelkét. Ismerte ezt a világot, az itteni embereket, a budai létet. Tudta, mi a különbség Pasarét és Rózsadomb között. Elképesztő érzéke volt hozzá, hogy történetei megelevenedjenek. Miközben olvassuk őket, ott sétáltunk hőseivel a "Moszkván", a Lipóton, a Tölgyfa utcában, vagy bárhol, ahová éppen repít minket. Verrasztó Gábor

.