Nem készítek leltárt, nem veszem számba, hogy mi történt velem és általam hetven éven át és mi minden lenne jó, ha még megtörténne az alatt, ami hátravan. De most még és egyre meghatározóbb részese az életemnek a múlt.

„A jövő változásban van” - mondták a keleti bölcsek. „A jövő a változásban van” - igazította saját temperamentumához e szentenciát a nyugati gondolkodás. Az 1987-es Lakiteleki Találkozó - ma már vitán felül áll - korszakhatárt jelentett a magyar történelemben, és így az idő és különösen a jövő dimenziójával igen szoros kapcsolatban áll.Úgy gondolom, hogy e találkozó elemzésekor érdemes mindkét bölcsességet, a nyugatit is és a keletit is megszívlelni. A Lakiteleki Találkozót az a meggyőződés hívta életre, hogy Magyarország jövője a változásban van. De azt akkor még nagy vonalakban sem lehetett tudni, hogy a változás milyen irányt vesz majd, a jövő (ami a történelmi idők természete szerint igen felfokozott változásban volt éppen) az irányultságok számos variációja közül melyiket fogadja majd be. És ez a „nem tudás” - ami egyben bizonyos nyitottságot, de a kockázatvállalást is maga után vonta - jellegében határozta meg a találkozót.Lakitelek jelentősége nemcsak az, hogy nyilvánvalóvá tette „a helyzet komolyságát”, de meg is nyitotta a jövő elől korábban elzárt ezerféle lehetőség előtt a zsilipet.(Szekér Nóra)

A hazafelé készülődő Szikra János versei meghökkentő, nyugtalanító képekre, vakmerő poszterkre, a művészi egyszerűtől az abszurdig feszített, kimerevedő filmkockákra szedik szét egy, a korszellem által mindinkább okafogyottnak éreztetett életút, a költőként való létezés visszafoghatatlan pillanatát.

*

Szalay Károly a Demokrata hasábjain sorozatban közölt írásainak szerkesztett változatát tartalmazza a könyv. Szekér Nóra történész szerkesztésében és jegyzeteivel, korabeli fotókkal.Az utóbbi évtizedben több figyelemre méltó értekezés jelent meg Horthyról, ám a pártvirgácsoktól tartó média az árnyalásokról nem vett tudomást és nyilván valamiféle hűségnyilatkozatként, a nevetségességig fokozta Horthy sátánizálását. Megtehette, mert a történelmi köztudat 1945 és 1990 között jobbára különböző irányú hamisításban alakult ki, s ami a legelképesztőbb, nemcsak a hazai politikai érdekek szerint kellett hamisítania, hanem a kisantant utódállamainak igényei szerint is.Elismerem, tényföltárásom és hangütésem módja olykor pamfletszerű és indulatos, amit a "hivatalos" történetíró nem engedhet meg magának. De éppen e módszerem teszi lehetővé, hogy olyan jelenségekre, összefüggésekre világítsak rá, amelyekre a tudomány alkalmatlan. Szalay Károly

.

Radnai István egyre lombosodó életműve maradandó, értékes gyöngyszemekkel gazdagította eddig is a magyar költészetet." Az ismert szerző legújabb verseskötetéhez Pósa Zoltán írt értő sorokat.

„A könyv, amit a kezében tart a kedves olvasó, kísérleti kötet: megpróbál egy közel fél évszázadig (1945-1990/91) belénk sulykolt, ránk erőltetett, alapvetően hamis, sztereotípiává érlelt, rész-vagy féligazságot a helyére tenni, amely a rendszerváltást/rendszerváltoztatást is túlélte, s a publicisztikától a politológián át a történetírásig változatlanul használatban maradt, s már-már az igazság látszatát kelti.Generációk nőttek föl az alábbi mondatszerkezeti elemeken: a Szovjetunió és a szocialista országok; a Szovjetunió és a szocialista tábor; a Szovjetunió és népi demokráciák; a Szovjetunió és a szocializmusépítő, testvéri kelet-európai országok; Moszkva és a KGST tagállamai; Moszkva és a Varsói Szerződés tagországai; az SZKP és testvérpártjai; a Szovjetunió és a vazallus országok; a lágerországok (Magyarország, a legvidámabb barakk); a Szovjetunió és a csatlós államok. Az utóbbi meghatározást inkább a '90-es évek eleje/közepe óta használjuk, bár ezek ugyanazt sugallják, mint a többi. Tételesen azt, hogy térségünkben valamiféle egységes és baráti, azonos szocialista-kommunista értékrendű, szolidáris közösség alakult volna ki a nagy vezető nép, az oroszok óvó-védő szárnyai alatt, és egyek voltunk Gdansktól Dubrovnikig és Várnától Rostockig, s szinte ”drúzsba„ kötött minket a magasztos közös eszme-és gondolatrendszer, amit még ”itt-ott„ szögesdrótok is erősítettek Kelet-Berlintől Szentgotthárdig.A drótok és betonfalak mögött meg több mint félmillió szovjet katona vigyázta az idilli állapotokat...”

Szabó Zoltán Attila riportalanyai: Bárány Frigyes, Béres István, Czeizel Endre, Herczku Ági, Hobo, Karinthy Márton, Kállai Ferenc, Lukács Sándor, Makk Károly, Sajdik Ferenc, Sára Sándor, Sebő Ferenc, Szacsvay László, Törőcsik Mari, Hetényi Károly, Törőcsik András.

1989/90 - ez a nagyjából kétévnyi idő - történelmi értelemben nagy tavasza volt nemzetünknek. Isten nagy ajándéka, hogy kortársként én is részesülhettem ebben a csodában. A tavaszokról viszont tudni lehet, hogy nem örökéletűek. Félek, a történelem szakrális tavaszaira ez ugyanúgy érvényes, mint a meteorológiaira.. Et e könyvben leírt összes adat, tény, esemény maga a színtiszta igazság, a megtörtént valóság, melynek krónikai hitelességéét bármikor felelősséget vállalok.

Történelmi regény a 13. századi Magyarországról és IV. Béláról, aki nem fogadja meg húga, Árpád-házi Szent Erzyébet tanácsai, így nem lesz belőle jó uralkodó, hiszen a bosszú ösvényére lép.

*

x

Az Ég tartja a Földet. Ez a titok egy olyan kislány szívében ölt alakot, akinek születését a csillagokból jövendölték. II. András király gyermekét a hatalmi érdekek elszakították családjától. Messze hazájától jelölték ki a jegyesét, a türingiai őrgróf fiát, miközben anyját éppen idegen származása miatt gyilkolták meg. Hogyan lehet ennyi veszteséget túlélni?Árpád-házi Erzsébet szívét azonban a tragédiák nem kérgesítették meg. Sőt! Csordultig telt életörömmel és szerelemmel.Zsuffa Tünde legújabb regényében ezúttal a XIII. századi Európában kalandozik. Az írótól megszokott érzelmi mélységgel tárja elénk, hogyan vált a magyar királylány határozott őrgrófnévá, akit anyósa ármánykodása, férjének távolléte, járványok, tűzvész, halál sem tudott megtörni és lelkét nem torzította el a ráruházott hatalom. Erzsébet a szegények és a betegek oltalmazója volt, így már életében szentként emlegették. A mű jóval több egy életrajznál. Szembenézés az emberi gyarlósággal, az emberi lélek önzetlen nagyságával. Korkép Magyarországról, amelyet a hatalomnak hízelgő, korrupt főurak összeesküvései gyengítenek. Trónviszályok, gyilkosságok szövevényén át rajzolódik ki egy fiatal nő portréja, akinek jósága, hite bátyjának, IV. Bélának is erőt adott a tatárok dúlta ország újjáépítéséhez. Isten kegyelme tartja az emberi életet. Ez Szent Erzsébet üzenete nekünk. A titok ott van mindannyiunk szívében...

*

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum legfontosabb feladatai között tartja számon a dokumentumok feldolgozását, elemzését és nyilvánossá tételét. A rendszerváltoztatás egyik meghatározó eseménye volt a Magyar Demokrata Fórum társadalmi szervezetté válásának pillanata, melyre 1988. szeptember 3-án került sor a második Lakiteleki Találkozón. Kötetünkben a tanácskozás jegyzőkönyvét, a déli szünetben megrendezett nemzetközi sajtótájékoztató anyagát, valamint a találkozót követően megjelent legfontosabb sajtóhíreket közöljük. Jegyzeteinkkel egyrészt pontosítani igyekeztünk a félreérthető, vagy félremagyarázó mondatokat, másrészt szeretnénk elősegíteni a 30 év távolából már elhalványuló emlékek frissítését néhány esemény, tény hátterének felvázolásával.Kötetünk folytatása a Magyar Demokrata Fórum korai történetét feldolgozó kiadványsorozatunknak, melynek folytatásaként a budapesti és vidéki MDF-viták, fórumok jegyzőkönyveit is meg kívánjuk jelentetni.

Magyar vonatkozású emlékműveknek, szobronak, síroknak a múlt században történt hányattatott sorsát, vagy elpusztítását dokumentálja Csallóközi Zoltán kötete.

*

Faragó Laura– énekművész, népdalénekes, zenetanár „Pécelen egy tizenegy gyermekes családba születtem, de lelkem a népköltészetben látta meg a napvilágot. Édes­anyám református lelkész lánya volt, így az egyházi zene is mindennapos volt otthon. Öt idősebb és öt fiatalabb testvérem van, így mindig belekerültem egy olyan társa­ságba, akik énekeltek:’ (Faragó Laura)A Szegedi Tanárképző Főiskolán 1971-ben végzett magyar-ének-zene sza­kon, majd a berlini Hans Eisler Zeneművészeti Főiskolán dal- és oratóri­um-énekesként diplomázott 1979-ben. 1970-ben a Magyar Rádió és Televízió első országos „Röpülj, páva!” népdalversenyének nagydíjasa, majd ugyan­ebben az évben Angliában a nemzetközi Middlesbroughi Népdalversenyen 1. helyezést ért el. 2014-ben Magyar Örökség-díjat, 2015-ben Köztársasági Ér­demrend Tiszti keresztje kitüntetést kapott. Önálló lemezei: Szivárvány havasán (magyar népdalok); Júlia szép leány (bal­ladák és népdalok); A magyar dal évszázadaiból (zongorakíséretes dalok). Könyvei: Ünnepeink (1999, Vincze Papírmerítő Műhely); Szülőföldem, zengő anyanyelvem – CD-melléklettel (2003, Masszi Kiadó; 2015, Napkút Kiadó); Szép illatja száll a víg szívemre – CD-melléklettel (2014, Magyar Napló Kiadó),,Faragó Laura, ez a virágtorkú asszony énekével nekem mindig olyan volt, mintha egy gótikus katedrális kőcsipke-tornyában, a hideg kő-csőben egy fehér galamb száll, verdesve vérző szárnytollával a szárnyverdesés-hang, a lázas szívhang lüktetése emelkedik egyre feljebb, a végtelen felé, de az ablaktalan vak toronyból nincs kiszabadulás. Feledhetetlen ősi rabság ez, mégis mindenható és örök:’ (Juhász Ferenc),,Ha igaz a lét gravitációjának Tamási Áron-féle törvénye: a magyar népha­gyománynak is valahol otthon kell lennie a világok szivárványában még ma is, amikor az élet megváltozott díszletei és szokásai úgy elrugaszkod­nak mindentől, ami régi:’ (Lászlóffy Aladár)

A kötet szerzője: Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, az ELTE és a Pariumi Keresztény Egyetem professzora, aki nem csak a magyar nyelv kutatója, a nyelvstratégia kidolgozója és a nyelvi kultúra népszerűsítője, hanem pálinkamonográfiák írója, s a Lakitelek Népfőiskola Pálinkazug című kiállításának kidolgozója.

A múltat megőrizni, nyomot hagyni, őseink küzdelmes életét, kitartását példaként állítani az utókor számára fontos és nemes feladat. Bemutatva egy család összetartozásának és szétesésének fontosságát és tragédiáját.