Kötetem célja: az ószövetségi Isten 'személyiségrajzának' felvázolása, miközben arra is választ keresek, hogy milyen veszélyeket rejt a hozzá való ragaszkodás...

A turáni nyelvek (szkíta, hun és utódai, kötrük a magyar és a székely) alapja.

Termék tartalma: Máig tabu, máig hallgatnak arról, hogy '44-45 telén lemészároltak, kiirtottak több tízezer magyart a Délvidéken. A borzasztó, hogy még a pontos számot sem ismerjük, ismerhetjük. Az elkövetők jugoszláv partizánok voltak. Nevezik ezt bosszúnak, vérbosszúnak, de több jel arra mutat, hogy tudatos népirtás volt. A partizánok és a hozzájuk csatlakozó jugoszláv csőcselék Tito utasításait követve megpróbálta kiirtani, eltüntetni a jugoszláviai magyar férfi lakosságot, különös tekintettel polgári, értelmiségi elitre. Sajnos ez jórészt sikerült. Ez a népirtás, a kollektív bűnösség bélyege és a kötelező hallgatás nemcsak az áldozatok generációját, de a következő nemzedékeket is megtörte, megsebezte. Mező Gábor új könyve felkavaró, megrázó olvasmány, a szerző elmondása szerint kutatni, megírni is nagyon nehéz volt. Többször feladta, abbahagyta, de végső soron arra a következtetésre jutott, hogy hallgatni nem lehet. A múltat nem lehet elfeledni, nem lehet szőnyeg alá söpörni, a szembenézés elmaradása, a múlt ki nem beszélése és az igazság be nem mutatása valójában a jelen eltorzítása is egyben, nem beszélve arról, hogy a jövő, a jövőkép megint hamis lesz, ha megspóroljuk a tényfeltárást és az ezzel járó küzdelmet. Nem feledhetjük el a Délvidéket sem, azokat a magyarokat, akiknek többségét teljesen ártatlanul gyilkolták meg.

A Duna mente egykori ártéri gazdálkodása a természettel való együttműködést jelentette és ez megkülönböztetett jólétet és műveltséget teremtett, bizonyítván azt, hogy az emberi civilizáció nemcsak rombolni, hanem építeni, védeni és gazdagítani is tudja a természet soksyínűségét, a biodiverzitást.

Görög források a Scythák történetéhez

.

*

Régóta vitatéma az Atilla személyével és sorsával foglalkozó tudósok körében: melyik a hitelesebb Atilla-kép? Az, amelyiket a történetírók, vagy az, amelyiket a legendák és mondák egykori szerzői örökítettek ránk? Mert a két kép nem ugyanaz, és nem is egyeztethető össze egykönnyen. Annyi bizonyos, hogy elevenebbnek, hatékonyabbnak az utóbbi, a mondák Atillája bizonyult – a történelmi Atilla halála óta eltelt több mint másfélezer esztendőben. Úgy is mondhatnánk: igazi történelemformáló erővé végülis nem a történelem, hanem a monda Atillája vált az emberlakta világban.Milyen hát ez az Atilla-kép? Első ránézésre áttekinthetetlenül sokszínűnek, sőt kifejezetten zavarosnak, ellentmondásokkal túlterheltnek tűnik, s ráadásul némely megfogalmazásaiban cseppet sem mondható megnyerőnek. Az itáliai szöveges, illetve képzőművészeti jellegű Atilla-ábrázolások például hol szamárfejjel, hol disznóorral ajándékozzák meg a hunok (más változatokban a magyarok) királyát, ugyanakkor különös előszeretettel minősítik ebfajzatnak, erre az állatfajra jellemző fejalkattal, fülekkel – és hátborzongatóan csodálatos pedigrével.

Az Ázsia szívében fekvő Mongóliáról most jelenik meg harmadszor útikönyv, amely megpróbálja megpróbálja bemutatni az ország történelmét, kultúráját és a fő nevezetességeit.

"Tiszteld a múltat hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."

- avagy, ki győzte le Kaszporovot?A Teremtés könyvében az antikrisztusi erők földi világba való betörésére az Édenkertben kísértő kígyó figyelmeztet. A következmény: kiűzetés Jahve által, majd halmazati büntetésként (eredendő bűnösséget hirdetve) az emberiség Benes-alapú kollektív felelősségre vonása az egyház döntése értelmében. A gonosz evilágba való újabb behatolását követően pedig az emberiség Özönvíz általi vívbe fojtása lett a következmény. Miután új élet sarjadt a Földön, hosszú időn keresztül a technikai fejlettség döntően statikus állapotot mutatott. Az ipari forradalom vívmányai azonban pillanatok alatt emelték az embert a "kőbalták" közegéből az űrkutatás, valamint a virtuális valóság élmény-stimuláló világába. De nem lehetséges-e, hogy a szédületes ütemű technikai fejlődés következtében jólétnek hazudott komfortérzetünket biztosító eszközök valójában a gonosz által épített "trójai falovak", az általuk behurcolt ellenséges fegyver pedig a reakcióképtelen tömegembert formáló manipulált tudat, mely a társadalom gonosz felismerésével szembeni éberségét hivatott blokkolni abból a célból, hogy a sötét erők szabad kezet kapva végezhessék értékpusztító tevékenységüket az emberi élettérben? És vajon kizárhatjuk-e azon feltevés igazát, hogy e "trójai falovat" megépítő Isten-, Ember- és Életellenes sötét erő végigkísérte történelmünket, láttuk is őt, mindvégig a szemünk előtt volt, mivel azonban vonásait lefedték a Legfőbb Jó képével, nem ismertük fel az isteni maszk alatt megbúvó Antikrisztust?

*

Hol volt, hol nem volt királyaink koronázó és temetkező városa?Erre a kérdésre keresi ez a könyv a választ,kiegészítve Pap Gábor "Pilis szindróma" című tanulmányával.

.

A test, az energia és a tudat gyógyításának tudománya és gyakorlata

A Szent Korona szertartás a nemzet koronázását jelképezi. Erre a magyar közjogi hagyományok adnak lehetőséget, hiszen abban Szent Koronánk személy feletti élő minőségként, minden jogy egyedüli forrásaként van jelen, és testét a nemzet és a király együttesen alkotja.

*

A turáni nyelvek (szkíta, hun és utódai, köztük a magyar és a székely) alapja

*

Jókai ismeri az erkölcsileg magasrendű hős fogalmát, aki a történet elejétől a végéig emberként (és esetünkben magyarként) viselkedik. Ez nem azt jelenti, hogy papírfigurákkal dolgozik, vagy hogy sablonosan jeleníti meg a világot, hanem azt jelenti, hogy akkor még ez a magatartás volt jellemző a magyar emberre. Ezek a legmesszebbmenőbben hiteles típusok. Bármilyen furcsám hangzik, mi, akik ezen a regényen, iilletve Jkain nőttünk föl, a mai napig ezt tartjuk emberi, és ezen belül férfias magatartásnak. Ez nem fikció. Nem csak hogy lehet így élni, hanem az ember csak akkor tudja becsülni magát, ha így él.

További gondolatok az ószövetség isteneiről

"Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten fiához, pap marad örökké." (Pál apostol: A zsidókhoz írt levél 7,3)Egy kíváló és felkészült kutató magával ragadó könyve Melkizedekről és hozzá köthető, ma is fontos történelmi kapcsolódási pontokról..

Nagy István művészetének egyedülálló jelentőségét az adja meg, hogy valamennyi rokon felfogású művésztársa közül egyedül őneki sikerült a népművészet sajátos kifejezésmódját maradéktalanul átmenteni a „magas” művészetbe. Elődei és kortársai legfeljebb színező elemként alkalmaztak népi motívumokat képeiken, a paraszti sors ábrázolását pedig még a legjelentősebb alföldi mesterek is kizárólag a klasszikus arányrendszer és térszerkesztés keretei között tudták megvalósítani. Nagy István korszakalkotó újítása nem abban állt, hogy gyökeresen szakított a hagyományos ábrázolásmóddal – ezt nagyobbrészt külföldi példák nyomán számos magyar kortársa megtette már korábban is -, hanem abban, hogy a paraszti életforma sokoldalú megjelenítésére első ízben hívta segítségül a népművészet kifejezéskészletét, s ezt szervesen bele tudta építeni a „nagy művészet” hagyományos formavilágába anélkül, hogy akár a tartalmi, akár a formai oldal rovására engedményeket kellett volna tennie. Zárt, önmagán belül következetes képvilágának térszerkesztése és arányrendszere a népművészetben gyökerezik, és csak végső formái következményeiben rokon kisebb-nagyobb mértékben egyik-másik kortárs festészeti irányzattal, mindenekelőtt az expresszionizmussal és a konstruktivizmussal. Ennek a formavilágnak a kialakítása önmagában is nagy jelentőségű, de páratlanul értékessé avatja az a körülmény, hogy a fejlődés mindvégig törések nélkül, megszakítatlan folyamatossággal ment végbe. Hasonló példát cak a zenében ismerünk: Bartók és Kodály munkásságában.