.

x

Hamvas Béla Magia-szutra című munkája egész életművének egyik legkülönösebb írása, amelyben az emberi létnek a szabadsághoz vezető útját a létezés - megismerés - megvalósítás három ún. "törvénye" vagy "axiómája" mentén bontja ki: "Teljes szabadság nem egyéb, mint mindent (az egész lét) szeretni, mindent megismerni, felismerni, tudni, látni (az ismerés törvénye), mindent megvalósítani, ami nem más, mint: mindenben a szeretetet, mint a világban levő abszolút aktivitást tökéletesen mozgósítani" - fogalmaz a műhöz írott egyik korai jegyzetében. Szándéka szerint írásával Hamvas Béla nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy "hamis filozófiatörténetünk" általános perspektívájával szemben - főként Jakob Böhme és Franz von Baader nyomán - az európai ember szellemtörténetének egy másik, elfeledett vonulatát a maga elevenségében idézze meg, s annak legfontosabb kérdéseit a modern gondolkodás által magára hagyott emberi életgyakorlatnak újra a középpontjába állítsa. Jóllehet a végleges megfogalmazást a kézirat datálása szerint 1950. október 2-19. között vetette papírra Szentendrén, a mű megírásának gondolata Hamvas Bélában már 1945 szeptemberében felmerült, néhány hónappal később, 1946 áprilisában pedig naplójában "Realizáció" címszó alatt a mű gondolati alapvetésének és szerkezetének számos részletét is kidolgozta. Az írás letisztázott gépirata nem maradt fenn. Jelen kiadás a műnek a Hamvas Béla hagyatékban található kézirata alapján készült.

*

A Hamvas Béla kiskönyvtár e kötete Hamvas Béla egy eddig ismeretlen művét tartalmazza, amely - teljes egészében - most jelenik meg először. Az 1946-ban A bor filozófiája című írásával megkezdett ún. "speak easy-tanulmányok" sorában Hamvas Béla 1947 tavaszától az ősz végéig további négy, hasonló hangvételű esszét dolgozott ki. E négy írásának gyűjteményét munkajegyzeteiben Hamvas Béla az "angol és amerikai falatozó és ivóhelyiségek" után elnevezve Speak easy címen foglalta nagyobb egységbe. Jóllehet különös iróniával átszőtt megfogalmazásában a "speak easy" mint "superessay" kifejezetten az "arrogáns világnézeti tanulmány" ellen-műfajaként keletkezett, az a többlet, ami az esszéket közös hangnemük mellett, tárgyuktól függetlenül is egybekapcsolja: az "esprit de vigilance - az éberség szellemének" a jelenkor konkrét és közvetlen emberi szituációiban támasztott követelménye. E sajátos szellemű írásokban ugyanakkor Hamvas Béla tovább próbálkozott azzal a hanggal, saját megfogalmazásában: azzal az "égszínkék Tao-val", amely már "Babérligetkönyv-korszaka" óta intenzíven foglalkoztatta, s megkísérelte végső formába önteni azokat a nyelvi képleteket is, melyeknek keretei közt megteremtheti az "abszolút olvasmányt, amire az ember mindig szomjaz". Hamvas Béla életművében a Speak easy - a szerző szándéka szerint: önálló esszékötetként! - mindeddig felfedezetlen és kiadatlan maradt, belőle nyomtatásban két írás jelent meg, a teljes kötetből kiszakítva. A jelen kiadással először nyílik lehetőség arra, hogy az írások az életműben a maguk eredeti összefüggésében nyerjék el helyüket.

Szintén ""segédmunkási-raktárosi száműzetése"" alatt, 1951-56 között Inotán és Tiszapalkonyán írta meg Hamvas Béla Sarepta című esszénaplóját. Írásának címével (sarepta = olvasztás, finomítás) egyfelől új és igen nehéz élethelyzetének értelmét és távlatát jelölte meg, másfelől - Illés próféta szűkösségből bőséget teremtő sareptai történetére utalva - épp e nehéz periódus hatása alatt a benső erők és ellenerők felszabadulására igényt tartó várakozásának ad hangot. A legkülönbözőbb témákhoz fűzött naplószerű feljegyzések erőteljesen kapcsolódnak ahhoz a két jelentős gondolkodóval, Szabó Lajossal és Tábor Bélával kialakított szellemi munkaközösséghez, amelynek ""csütörtöki megbeszélései"" 1945-48 között zajlottak - jelentős hatást gyakorolva Hamvas számos későbbi művére is.

Kortársaink közül sokan fájdalmasan észlelik a közgondolkodásban tapasztalható zűrzavart, melynek oka jórészt egy alapvető bölcseleti hiányosság, amit az emberek az információk kaotikus áradatában öntudatlanul éreznek, és amitől folyamatosan szenvednek. A szerény méretű könyv olvasása nem igényel előzetes filozófiai tanulmányokat. A józan ész és a világos előadásmód segíti az olvasót, hogy felfedezze a bölcselet, a metafizika kincseit.

.

„A jövő nemcsak megismerhetetlen, hanem éppen alapvető hibát követ el az, aki meg akarja ismerni. „Az ember mindaddig, mondja Grisebach, amíg abban a hitben, hogy a jövő megismerhető, ki akarja számítani, tulajdonképpen ki akar térni előle.” A jövő legfőbb tulajdonsága, hogy kifürkészhetetlen. Ami fontos, az nem számítás, hanem a magatartás: a tiszta fő, az éles szem, a könyörtelen kritika, vagyis: az igazságszenvedély.” (Huizinga kríziskönyve)Szerző: Hamvas Béla

A Sziget szellemi közösség tanulmánykötetei Hamvas Béla és Kerényi Károly 1934-es kezdeményezésére születtek. Ők ketten az 1920-as évek végén találkoztak, Hamvas könyvtáros volt a Fővárosi Könyvtárban: kisregényeket, elbeszéléseket írt, amelyek kiadatlanok maradtak. 1928-ban és 1929-ben csak egy-egy rövidebb írást publikált, 1930-ban kiadás előtt állt Bizonyos tekintetben című regénye, mely végül nem jelent meg. 1930-tól magyar- és világirodalmi, művészeti tárgyú, valamint a világválsággal foglalkozó írásait több folyóirat is közölte; a Független Szemlével sorsközösséget vállalt: egyik főmunkatársa lett és vezércikket írt az 1935. februári számba. 1935 augusztusában jelent meg a Sziget I. kötete (Dobrovits Aladár, Gallus Sándor, Hamvas Béla, Kerényi Károly és Németh László írásaival), 1936 áprilisában a II. kötet (Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kövendi Dénes, Németh László és Szerb Antal írásaival), mindkettő a Stemma munkaközösség műhelyében készült: kötetünk Hamvas Béla minden itt megjelent írását tartalmazza. (A Sziget III. kötetében, amely 1939-ben jelent meg, Hamvas Béla írással már nem szerepel: az okokról, alkotói viszonyuk megromlásáról Kerényi Károllyal, műveiben több helyen beszél.) Közöljük ezen kívül még a szorosan ide tartozó, szintén a Stemma műhelyében készült, 1936 őszén megjelent Hérakleitos-kötet (Hérakleitos múzsái vagy a természetről. Pontos irányítás az élet célja felé) Hamvas Béla által írt kísérőtanulmányát.

*

Az első magyar Platón-összest, amelyben eredetileg ezek a fordítások megjelentek, nehéz lenne radikálisabb szempontok szerint bírálni, mint 1943-ban maga Hamvas Béla tette: "A fordításról magáról nem kell sokat beszélni; megjelenése percében már elavultnak tekinthető. Platón fordítására tulajdonképpen minden nemzedéknek szüksége lenne; és pedig nem azért, hogy Platónt újabb és újabb nyelven modernizálja, hanem, hogy az újabb és újabb nemzedékeket saját nyelvükön platonizálja. [...]" Hamvas Béla a Magyar Filozófiai Társaság életében 1937-től kezdve nagy aktivitással vett részt: az Athenaeumba, a Társaság folyóiratába tanulmányokat és könyvismertetéseket írt, a vitaüléseken rendszeresen hozzászólásokat vállalt, és előadásokat is tartott (1941-ben például felolvasta A tibeti "Halottak könyve" című dolgozatát). A Magyar Filozófiai Társaság kiadásában 1943-ban jelentek meg először magyarul Platón összes művei, két kötetben, bibliapapíron, 2311 sűrűn nyomtatott oldalon. Az akkori körülmények között a könyv nem volt olcsó, mégis nagyon hamar elfogyott. A kiadás számára - Hamvas Béla mellett - Kövendi Dénes, Faragó László, Szabó Miklós, Halasy-Nagy József, Nagy Ferenc, Papp János, Szabó Árpád és Magyaryné Techert Margit fordítottak, a régebbi fordítások közül a kiadás átvette Péterfy Jenő és Gyomlay Gyula klasszikus fordításait Hamvas Béla életművében a műfordítások rendkívül előkelő helyen állnak, ezeket a Platón-fordításait azonban csak kevesen ismerik. Kötetünk három platóni dialógust (Menón, A kisebb Hippias, A nagyobb Hippias) tartalmaz, melyeket Hamvas Béla fordított, és amelyek majdnem nyolcvan év után most jelennek meg először új kiadásban.

Difficile est saturam non scribere - nehéz szatírát nem írni, mondja Juvenalis szatíráinak mindjárt az első könyvében, és a jelen kötetben olvasható írások tanúsága szerint ezt Hamvas Béla sem gondolta másként. Azonban az ,,elfelejtett nagy angyal", a Nevetés Angyalának hangja elváltozott, és a középkor végével, miként Hamvas mondja, az ,,elfogulatlan és tiszta derű kora" lezárult: ,,Minden nevetés, Sterne-é, Joyce-é, Dickensé, Moliere-é egy kicsit (nagyon?) keserű, könnyes, megkínzott, talán kétségbeesett bohóckodás."

Hamvas Béla Scientia sacra c., 1943-44 között írt összefoglaló nagy műve az őskori emberiség szellemi hagyományáról, az archaikus egyiptomi, görög, kínai és indiai világon át a különböző vallások és kultúrák centrumában jelenvaló ,,szent tudásról" és ennek formákon túlmutató ,,egyöntetűségéről", az ,,aranykor" valóságáról. Hamvas szemléletében a hagyomány végső soron arról szól, mi az ,,eredeti lét, mi a megzavarodás, hogyan lehet azt eltüntetni és az eredeti létet helyreállítani."A Scientia Sacra első részét követően Hamvas az archaikus hagyomány és a kereszténység viszonyának tisztázására vállalkozik a '40-es évek végén megkezdett Scientia Sacra második részében, amelyen rövidebb megszakításokkal valójában élete végéig dolgozott. A könyvből öt nagy fejezet készült el, amelyek közül az utolsó befejezetlen maradt. A mű azonban töredékesen is a hamvasi életműnek és kései szemléletének is alapvető és letisztult foglalatát nyújtja.

*

Az életműsorozat 33. kötete Hamvas Béla 1945-50 között írt esszéit tartalmazza. Az írások több mint fele most jelenik meg először nyomtatásban.