b

"A modern Nyugat mint civilizáció a történelemben először tett kísérletet arra, hogy ""összenyissa"" az egymástól mindig is elválasztott alapvető lét-tereket. Tette ezt úgy, hogy a saját civilizációjának létszerveződési elveit és ezen elvekre épülő gyakorlatát próbálta univerzálissá tenni, ami képes az addig soha nem látott dimenziójú techno-evolúciós vívmányok létrehozására, de ennek az ára az, hogy egyre súlyosabb deficittel terheli az emberi létezés külső és belső természetét. Ezt szokás egyébként egyfelől ökológiai másfelől általános szellemi hanyatlásnak, válságnak nevezni. A válaszút tehát mint fogalom arra utal, hogy ha nem találjuk meg a kiutat ebből a helyzetből, az emberi létezés olyan súlyú globális válsággal fog szembenézni, amelyhez hasonlót eddig nem csak hogy nem élt át, de elképzelni sem tudott. Az e könyvben szereplő írások fő célja annak felvázolása, hogy mit és hogyan kellene legalább végiggondolnunk ahhoz, hogy esélyünk legyen a megoldás kidolgozására."

Jelen válogatásunk 2021 tavaszától gyűjti össze a szerző videóblogban elhangzott gondolatait. A cél most, az újabb kötet megjelentetésével is ugyanaz: amennyire lehet, segítsük egymást a szorongás leküzdésében, hiszen nem élünk egyszerűbb napokat azóta sem.

Ez a könyv írásaiban főként arra keresi a választ, hogy a magyar nemzet nevű emberi közösség több mint ezer éve fennálló szerveződési módjának fraktáljai miként is fejtik ki eme "önismétlő" funkciójukat, illetve, hogy miként illeszkednek az egész emberi létezés mostanában vészjóslóan kaotikusnak látszó örvényléseibe. Különös tekintettel arra a Hamvas Bélától származó gondolatra, amely szerint az ember komplex szerveződési formái látszólag főként anyagi, fizikai, biológiai meghatározottságúak, ám az ember mindenekelőtt szellemi természetű "jelenséghalmaz", így mozgásai főként szellemi örvényléseinek mély elemzésével válnak érthetővé. Azzal, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz az egymást követő harmadik választáson aratott kétharmados győzelmet, arra utal, hogy a magyar társadalom lelki, szellemi értelemben pontosan átérzi, hogy a káoszba süllyedő világban a legfontosabb feladat a globális káosszal való lokális szembeszegülés szellemi energiáinak a mozgósítása.

A neves közgazdász folytatta a világjárvány idején megkezdett videoblogját, melynek 2021 szeptembere és 2022 márciusa közötti időszakban elhangzott elemzéseit adjuk közre kötetünkben. Az elhangzott "beszélgetések" írott formában is rögzítik napjaink történései közül a továbbgondolásra érdemes eseményeket. Minden hatalomnak egyik alapvető dilemmája, hogy mennyire tisztelje a valóságot. Bármilyen különös, a fajlagos költségeket illetően a legdrágább üzemeltetési forma a totális diktatúra. Annál sokkal olcsóbb a valóság leváltása, ami az utóbbi évtizedekben egyre inkább és egyre gyakoribb meghatározója a világnak. Ha már a valóságot a legitimációs minimumig valamennyire tiszteletben kell tartani, akkor a legegyszerűbb minden hatalom számára a valóság leváltása. És a valóságipari műveket megbízva hamis narratívák és az ilyen hamis narratívákat közvetítő médiagépezetek segítségével tetszés szerint legyártatott hamis valóságokban lehet tárolni hatalmas embercsoportokat.

Sokat gondolkodtam e könyv címén, és bár látszólag talán elég sötétre, borongósra sikeredett, itt a bevezetőben mégis azt szeretném bizonyítani, hogy ez a cím és az itt következő írásaim sokkal inkább a reménykedést próbálják erősíteni mindannyiunk lelkében. Minek is tagadjuk, volna ok bőven arra, hogy sötétnek lássuk az előttünk álló időket, de mégis inkább azt kellene erősítenünk magunkban és másokban is, hogy minden "vég" egyben valaminek a kezdete is. Talán Cseh Tamás egyik dalának az a sora lenne képes megvilágítani, hogy mire is gondolok, amely így hangzik: "álomnak vége van, világnak nincs vége". Az ember ilyen végidőkben inkább az álmaitól, vagy még pontosabban fogalmazva, az illúzióitól kell, hogy elbúcsúzzon. Akármennyire tudjuk is már elég régóta, hogy lejtőn van az emberi világ, de mindig igyekeztünk, és igyekszünk majd ezután is mindent megtenni, hogy e lejtővel szembeszegüljünk. Ám az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy akár több nemzedéknyi tapasztalattal a hátunk mögött meglássuk az idő végtelen áradatában azokat a roppant időtávokat átívelő ciklusokat, amelyek akkor is mozgatói életünknek, ha nincs szemünk a meglátásukra. A világegyetemben, a makro- és mikrokozmoszban egyaránt, minden ciklikusan változik, így nincs okunk feltételezni, hogy az emberi nagy kultúrákra ez ne vonatkozna.