Miket ismertünk meg „dióhéjban emlékezve” én is a kutatással, és Önök is e mű elolvastával ? Elsőbben és legfőképpen azt, hogy a Magyar Szent Korona olyan „adatokat hordoz” a szerencsés szem észrevehetésére, melyek – a tudományosság mai vélekedése szerint – nem lehetett ismert az emberiség előtt az utóbbi idők eredményeit megelőzően. Márpedig Ő itt áll előttünk, és mutatja. Megismerhettük, hogy bizonyos számok – „jelölőszámokként” végigvonulnak az emberiség kultúrtörténetében. Ezek egyrészt kozmológiai, másrészt az emberi földi fizikum működésének sarokszámai. Megjelenési formájukban, a földi valóságos, vagy mitikus tételeket képezik/alkotják, s ezáltal biztosítják, azok fennmaradását a közös tudatban. Más dolog, hogy a biztosítandók elfeledésével, már csupán a pőre számok keringenek a tudatokban. Arra viszont megfelelő a módszer, hogy látó szemmel visszaazonosíthatók legyenek. Ha pedig olyan számokról beszélünk, amelyek „egyszerű földi ember” számára méretük, vagy időtartamuk miatt „megfoghatatlanok”, akkor olyan eredetük van, mely forrása számára ezek a tételek sem méret, sem időtartam szempontjából nem „foghatatlanok”.