Az 1950-es évek pártzsargonjában azokra mondták, hogy „lemaradt a gyorsvonatrúl”, akik nem értették a száguldó történelem gyors politikai változásait. Ellenkeztek, büntetés alá kerültek, behozhatatlan hátrányba kerültek, a kirekesztettek sorsa várt rájuk. Püski Sándor élete során többször inkább kiesett, semmint lemaradt a történelem gyorsvonatáról. Mert fenn ült ő többször is azon, mégpedig a mozdonyon. Egész életét jelképezheti az a vele nyolcévesen megesett történet, amit maga írt meg. „Egeresi nagyapámhoz néha télen is kimotoroztunk disznótorra vagy névnapra és más ünnepekre. (A Békéscsaba-Vésztő között Békésen és az akkor még oda tartozó Bélmegyeri tanyákon keresztülhúzódó keskenyvágányú vasúton járó vonatot hívtuk motornak…) 1919 vége felé egy este is disznótorra utaztunk ki. Sötét volt már, de a hó világított kicsit. Szokatlan kocsiba szálltunk, melynek nem a két végén volt ajtója, hanem a közepén: kifelé nyíló, rajta ablak. A felnőttek beszélgettek, én meg nekitámaszkodtam az ajtónak és bámultam kifelé. Alig hagytuk el az Újkörösön átvezető nagyhidat, az ajtó kivágódott és kipenderültem a vasúti töltés mellé a hóval bélelt árokba. Ugrottam fel mindjárt, nagyjából levertem a havat, s kezdtem szaladni a motor után, s akkor pár lépésre édesapám emelkedett fel előttem váratlanul. Észrevették, hogy kiestem, s utánam ugrott. Szerencsére az utolsó kocsiban voltunk, de ő még így is megütötte magát. Mondom neki mindjárt, egy kicsit ijedten: szaladjunk, Édesapám, itt hagy a motor! (A vége még világított messziről.) Egyelőre ott is hagyott, mert hiába lármáztak az utasok, a mozdonyvezető nem hallotta, s csak a legközelebbi állomáson, Ludadon tudta meg, mi történt és onnan tolatott vissza értünk.”||Hosszú élete során többször történt vele hasonló baleset. A történelem gyorsvonatának ajtaja váratlan kinyílt, s ő kipottyant rajta. Utólag elmondhatjuk, hogy többnyire hóval bélelt árokba zuhant, hiszen mindig megmaradt. Közel száz évig élt.||Hagyatéka több ezer dokumentumot tesz ki, leveleket, feljegyzéseket, kimutatásokat, kifizetésekről szóló átvételi elismervényeket, az általa alapított könyvkiadó könyvjegyzékeit, fotókat. Ezek együttesen kordokumentumok. Történelmünk, irodalmunk, sőt gazdaságtörténetünk dokumentumai. Az örökösök – Püski László és Püski István – édesapjuk halála után, 2014-ben a Rendszerváltást Kutató Intézet és Archívumban helyezüék biztonságba a hagyatékot, hogy így kutatható váljék. Ezzel lehetővé tették, hogy az utókor megismerhesse a történelem gyorsvonatának száguldását Európa magyarországi szakaszán.||Ez a kötet az első próbálkozás a hagyaték feldolgozására. Püski Sándor életének első, 1911-1945 közötti időszakát öleli fel. Reményeink szerint még két kötet követi majd, az 1945-1968-as, és az 1968-2009-es időszakról szóló.