Ez a kötet ki nem mondott kérdésre keres választ: nevezhetjük-e cenzúrának azt az ellenőrzési-engedélyezési rendszert, amely a késő Kádár-kor Magyarországán meghatározta a kulturális értékek létrehozóinak életét és hatalomhoz való viszonyát. Voltak-e cenzorok, konkrét területekkel, meghatározott feladatokkal? A kulturális élet operatív irányítását kézben tartó MSZMP KB testület, a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály egyedül betölthette ezt a szerepet, vagy a pártállamban széttagoltan oldották meg a cenzori feladatot? Esetleg a döntések java részét még feljebb, a hatalom csúcsain, a KB Titkárságon hozták meg? Mennyire deformálta az alkotók munkáját az öncenzúra?||||Egy rövid betekintésben lehetetlen vázolni azt a - maga korában is szinte átláthatatlanul rétegzett - hivatali rendszert, melynek fennmaradt iratanyaga több tízezer oldal, pártszervenként csoportosított dokumentumtömeg. A TKKO-n keresztül - figyelembe véve a többi MSZMP KB-hoz köthető osztály, bizottság, munkaközösség működését - csak egy szelete mutatható be a kommunista hatalomgyakorlás működési mechanizmusának, a döntéshozatal forrásainak és irányának. Ezen belül is kiindulópontnak 1982-t választottuk. Azt az évet, amikor a változások kezdete a felszín alatt, ha csak bizonyos megnyilvánulásokból is, de kivehető volt. A diktatúra utolsó stabil éve? Vagy lejtmenetének egyértelmű kezdete? Ez szemlélet és egyéni tapasztalatok kérdése.||||A kultúra részterületeiről származó példák érzékletesek: az irányítás kifinomultságát és összehangoltságát jelzik, ugyanakkor a marxista-leninista dogmák végsőkig való érvényesítését, és a rendszerváltáson is túlmutató kommunista véd-és dacszövetséget is láthatóvá teszik.