Ez az antológia (szöveggyüjtemény, térképekkel és uralkodási táblázatokkal) ókori és modern dokumentumokat, írásokat tartalmaz egy ókori világbirodalomról: Párthiáról és népéről, a párthusokról. A szkíta eredetű, nyugat-iráni nyelvet felvett párthusok birodalma a Kr.e. 247-től a Kr. utáni 224/226-ig létezett az ókori irán, és néhány környező ország területén.||
||Elôszó
||A Kr.e. III. század második harmadában feltűnik egy „szkíta” törzs az óperzsa birodalom egyik adófizető kerületének helyén. Az Arsakida dinasztia vezetésével – amely egyike volt a hét nagycsaládnak, vagy nemzetségnek –, „honfoglalást” hajt végre. Felveszi a tartomány nevét, és új nyelvet kezd beszélni. Nemsokára Párthia, a három meglévő mellett (Kína, India, Róma), a világ negyedik nagyhatalma.||Az Eufrátesztől a Hindukusig terjedő birodalom területén sok nép élt, ezek több vallást gyakorolnak, sokféle nyelven beszélnek, többféleképpen temetkeznek. Róma képtelen tovább terjeszkedni Kelet felé; állandó harcot folytat Párthiával. A párthusok a sztyeppei népek harcművészetével harcolnak, egész életüket a lovon töltik, száguldó lovashadseregeiket felszabadítóként üdvözlik a sivatagi arabok, a palmüriaiak, a nabateusok és a palesztinai zsidók. Több fővárosuk volt, írásukat csak néhány évtizede ismerjük, sajátságos művészetet fejlesztettek ki. Irodalmuk szóbeli hagyományban, – igricek –, révén terjedt. Uralkodóik oldalági rokonai az örmény trónra és a vazallus államok élére kerültek, hadvezéreik feltűntek a bizánci hadseregben.||Ez a birodalom kevéssé ismert. A Szászánidák kitörölték őket a krónikákból (mint ahogy Firdauszi mondja: „Csak neveiket hallottam, de nem láttam őket a krónikákban”). Így a világ csaknem elfelejtette őket. A térképek (néhány történeti atlaszt kivéve), egyszerűen átugorják a majdnem ötszáz esztendőt, amikor ők voltak Irán urai. A műveltebb emberek csak annyit tudnak róluk, hogy a perzsa történelem egy korszakát képviselték. A történelemkönyvekből hiányoznak. Mi lehet a magyarázata annak, hogy már az ókortól ellenszenv kíséri őket?||Mindez arra késztetett minket, hogy megkíséreljük feltárni ezt az ókori világbirodalmat, amelynek kutatása még mindig egy sor megválaszolatlan kérdést vet fel, habár a modern régészet és más tudományok jóvoltából egyre többet tudunk róluk.||Mivel ezt a könyvet elsősorban magyar olvasóknak szánjuk, ezért magyar szemmel vizsgáljuk meg kultúrájukat és szokásaikat.||Az Olvasó ezért egy egész sor „ismerős” dologgal fog találkozni. Mivel ilyen átfogó antológia – tudomásunk szerint – még sohasem készült, tisztában vagyunk hiányosságainkkal és korlátainkkal. Például azzal, hogy csak csekély számú orosz és kínai forrást tudtunk megszerezni, és terjedelmi okokból több szerzőről le kellett mondanunk. Azt viszont nyugodtan állíthatjuk, hogy nemigen fordult még elő, hogy a párthusok hun párhuzamait is megpróbálták volna számba venni és érzékeltetni, hogy milyen óriási területet foglalt el ennek a két sztyeppei népnek a birodalma.||Akkor lennénk elégedettek, ha sikerülne igazságot szolgáltatni ennek az „Elfelejtett birodalomnak” és a „Kelet lovagjainak”. ||
||Elôszó
||A második, bôvített kiadáshoz
||||Könyvem első kiadása óta több mint tíz esztendő telt el. Az utóbbi években a magyar tudomány érdeklődése örvendetes módon a sztyeppei népek múltja felé látszik fordulni. Érezhető jelei vannak ennek a könyvkiadásban és oktatásban egyaránt.||Több „tudományosnak” mondott tabu is megdőlt, a magyarság bűnei helyett pedig hajdani gazdagságát, kiváló tulajdonságait, erényeit, harci vitézségét, őseink keleti kapcsolatait, győztes csatáit is megismerhetik a tanulók és olvasók.||Dicséret illeti mindazokat a sokáig mellőzött kutatókat és szerzőket, akik a magyarság őseinek és a sztyeppei népeknek régészeti, néprajzi, művészeti párhuzamait, etno-kulturális kapcsolatait mindig is hangsúlyozták.Ezekben az években az ókori Irán és ezen belül a párthus kultúra számos színes és világszínvonalú fejezete is ismertebbé vált. Könyvek jelentek meg Zarathustráról és az Avesztáról is, melyekben a magyar olvasó örömmel fedezi föl azt a sok értéket, melyet a kereszténység eszmerendszere hordoz.||Mindez a tudomány, ezen belül a genetika és az archeo-genetika újabb eredményeinek is köszönhető. Ez a könyv is szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy őseink rokonait az eurázsiai sztyeppe népeinek körében megtaláljuk.