Részlet az előszóból:||||Történelmi tanulmányok, illetve a történelemhamisítást leleplező||könyvek írása közben vált számomra nyilvánvalóvá,||hogy a magyar történelemtudomány egyetlen kérdését sem||lehetünk képesek a maga bonyolultságában felfogni, ha nem||ismerkedünk a magyar közjogfejlődés sajátosságaival, a történelmi||magyar közjog minden kérdésével, a legsajátosabbakkal||is. Utóbbiak közül a Szentkorona-tan közjogi fogalmának||a tanulmányozását tartottam legfontosabbnak.||De nemcsak fentiek miatt éreztem rendkívül időszerűnek,||hogy könyvet írjak a Szent Korona tanáról (mely szerint a||király rangban Magyarországnak nem első, hanem második||személye, a Szent Korona után következő), hanem mert figyelembe||vettem a következőket:||A Szent Korona tana megőrző erejévé vált a magyar alkotmánynak,||a magyar államiságnak, meghatározójává a||magyar közjogfejlődésnek, de jelentősége nem akkor volt a||legnagyobb, amikor a magyar nemzet jólétben és biztonságban||élt, hanem akkor, amikor nehéz helyzetekbe került. Történelme||legnehezebb helyzetein a Szent Korona segítségével||lett úrrá a magyar nemzet... Megteremtője volt a nemzeti||egységnek a magyar történelem legnehezebb, legdrámaibb||helyzeteiben. És éppen azért, mert a Szent Korona a mindenkori||politikai nemzet számára, a Szent Korona tagjai||számára elsősorban a szabadságjogokat, a méltányosságot,||illetve a jogbiztonságot jelentette, a Szent Korona országainak||szabad polgárai természetszerűen övezték hálával, szeretettel,||tisztelettel. Tisztelve szerették mindazok, akik a törvények,||az alkotmány megtartását nem érezték terhesnek,||félve tisztelték azok, akik a törvényeket csak kényszerűségből||tartották meg.