Több mint fél évszázados pályafutásom első három évtizedében tíz-húszezer példányban jelentek meg - és fogytak el pillanatok alatt - a versesköteteim. Nem dicsekvés ez, hanem dokumentálható tény. A népszerűség különben sem értékmérő, de szó nélkül elmenni mellette felelőtlenség. Nekem sem a hiúságomat legyezgette annak idején, hanem törvényként írta elő számomra: mivel sokan figyelnek rám, ne csak magyarul, hanem magyarán is szóljak. Egyenesen, mint a kaszasuhanás.Ezt a törvényt most is igyekszem betartani, pedig a költészet lehetőségei világszerte a minimálisra csökkentek. Konokul hiszem mégis: igaz indulatokból fakadó költői művek ma is képesek ébren tartani az igazságérzetünket és karbantartani az érzelmeinket.Magyarán: ha csak néhány esetben is, de meggátolni, hogy manipulálható és érzéketlen fogyasztógéppé aláztassék a HOMO SAPIENS.